Két anya, ugyanaz a baba – mégis teljesen más megélés

4 hónapos a babám, 2-3 óránként kel. Nagyon fárasztó mindig felkelni hozzá. Mit rontottam el?

4 hónapos a babám, átalussza az éjszakát. 3-4x kel, együtt alszunk, odafordul, szopizik, meg se ébredünk.

 Valójában mindkét baba ugyanazt csinálja, ugyanúgy ébred. Az egyik anya ezt úgy értelmezi, hogy “átalussza az éjjelt”, a másik megélése az, hogy egész éjjel fent vannak.

 Igazából mindkét anya én vagyok...  Az első gyerekemnek volt saját szobája, tettünk be nekem egy kanapét, és nála aludtam. Császármetszés után “ugráltam” fel hozzá szoptatni. Kivettem az ágyból, beültünk a fotelbe, elaludt, betettem az ágyba, megébredt, kivettem, fotel, szopi, ringatás, alszik, letettem, felkelt…  Egész éjjel fent voltunk… Egy hét alatt 5 Harry Pottert olvastam ki… A bébiőr folyton sípolt, mert elfelejtettem kikapcsolni. Hiányzott a férjem, aki a másik szobában aludt. Ha a babám véletlenül az ágyában aludt, nem láttam rendesen az ágyamból, mert szemüveges vagyok, rettenetesen frusztrált…

 Hónapokig így csináltam, fáradt voltam, türelmetlen, mérges. És nem értettem, hogy mit csinálok rosszul?! Miért csak a kezemben alszik??

 Egy hulla fáradt hajnalon odavettem magam mellé az ágyba. És aludtunk…  Mindketten.

 A második gyerek kiságya a hálószobánkba került. Az első ébredése után jött közénk a nagyágyba.

 A harmadikkal már a kórházban is együtt aludtam. Az ő babaágyát hozzábarkácsoltuk a franciaágyunkhoz. (Ahol sokszor én aludtam ) Nem tudom, hányszor ébredt éjjel, önkiszolgált.

 Nem a babáim változtak, nem lett egyik sem “jó alvó”. ÉN változtam. Ráéreztem, hogy én kellek nekik. Az első gyerek is szólt, jelezte, hogy mit szeretne. De erősebb volt a társadalmi nyomás, az “így szoktuk”, miszerint a gyereknek az ágyában a helye, mint az, hogy megértsem őt, és hallgassak rá… Könyveket vettem, amiről nem tudtam, hogy az alvástréning. Próbálkoztam, de valahogy az ösztöneim, és a babám ellen volt a módszer. Az én babám nem úgy működött, ahogy a könyvbéli… Elrontottam valamit?  NEM!

 Jó lett volna tudni, belegondolni abba, hogy az újszülöttnek minden új. Korábban nem evett, nem ürített, nem tüsszentett, nem volt világosban, nem kellett ruhát hordania, nem érte annyi inger, mint idekint. Csak lebegett a félhomályban, hallgatva a szívverésemet, a csövön (=köldökzsinór ) érkezett minden, ami kellett… És ez hiányzott neki. Az egyetlen ismerős én voltam neki. Akkor még nem tudtam, hogy az én szívverésem stabilizálja az övét. A légzése az enyémhez igazodik, sokkal kisebb az esélye a légzéskimaradásnak. Bőr-bőr kontaktban a testhőmérsékletét is szabályozni tudom. A mellbimbó mirigyei olyan illatot termelnek, amilyen íze a magzatvíznek volt… Ki van ez találva!

 Azáltal, hogy ÉN elfogadtam, hogy a babának mire van szüksége, sokkal jobban éltem meg az éjszakázást. És a babák is jobban aludtak, hisz amikor megébredtek, tudták, hogy ott vagyok, vissza is aludhattak rögtön, nem volt szükségük kiabálásra, hogy odamenjek.

 Kutatások is bebizonyították, hogy kevésbé érzik megterhelőnek a babázást azok az anyák, akik tudják, és elfogadják, hogy mi a kisbabák valós igénye. Tudják, hogy nem “hiba”, hanem normális működés az, hogy a babák ébrednek, és karban, testközelben vágynak lenni.

(Igen, vannak babák, akik nem szeretik a testközelséget. Igen, vannak, akik tényleg nem kelnek éjjel. De sokkal kevesebben, mint az ébredős-bújós babák.)

 Ha szeretnél felkészülni a babázásra, átbeszélni, hogy mire számíthatsz, keress bátran  Akkor is, ha már benne vagy, és elbizonytalanodtál, vagy csak jól esne valakivel kibeszélni a dolgokat.

 A kép az első babám fényképe alapján készült. Az első együttalvásunk, kisbaba a nagyágyban :)