Gyerekként a tiltás és a tabusítás bennem nem megnyugvást, hanem még több kérdést és túlgondolást hozott. Ebben az írásban személyes példákon keresztül mesélek arról, miért nem hiszek a magyarázat nélküli tiltásban, és miért tartom fontosnak a nyílt kommunikációt. Anyaként, dúlaként és coachként abban hiszek, hogy az információ és a kérdezés szabadsága biztonságot ad – gyereknek és felnőttnek egyaránt.

Szoptatás, tápszer, császármetszés, természetes szülés, házasság vagy válás – ezek a döntések gyakran indulatokat váltanak ki. Miért triggerel bennünket más nők választása, hogyan vezet az ítélkezés „bezzegeléshez”, és milyen szerepe van ebben a női működésmódoknak és istennő archetípusoknak? Miért nincs egyetlen jó út az anyaságban és a párkapcsolatokban, és hogyan segít az önismeret elfogadóbban, tudatosabban működni.

Sok hibát követtem el anyaként, sokszor dühből, félelemből vagy rossz mintákból. Később értettem meg, hogy a dühöm a találatra adott reakció volt, és hogy a felelősségvállalás fáj, de visz előre. A szabályok nagy része felülvizsgálható, és a szeretet fontosabb a tökéletességnél. Nem ítélkezem: azért írok, hogy másoknak könnyebb legyen. Ha beszélgetnél, itt vagyok — kísérlek, nem vezetlek.