Tejfakasztó buli, az apák beavatása, vagy patriarchális elnyomás?

Patriarchális elnyomás? A nők leuralása? Gőzkieresztés? Az érzelmekkel, és az elnyomásukkal való megküzdés? Ünneplés?

 Melyik a “tejfakasztó buli”?

 Tejfakasztó bulinak nevezzük azt az eseményt, amikor a kisbaba születése után az apa megünnepli az apává válását. Ennyi a TÉNY.

 A napokban egy hölgy írt egy dühös hangvételű posztot az ilyen bulikról. Az ő meglátása szerint ez egy férfiak által játszott hatalmi játszma, normalizálva, hogy a nő a szülés után egyedül marad, míg a férfi alkoholizál.

 Én nem szeretem, ha valahol csak egyetlen nézőpont jelenik meg. Nem szeretem a “mindig”, “soha”, “mindenki”, “senki” szavakat, nagyon ritkán igaz.

 Mi történik kórházi szülés közben- után az apával? Miután végignézte, hogy a párja fájdalmak közt életet adott a közös gyermeküknek, és ő ebben nem igazán tudott részt venni; hazaküldik. A szülőszobán apa is születik. És család is. Akiket alig néhány órával a csúcsesemény után különválasztanak.

 Milyen érzések jelenhetnek/jelennek meg ilyenkor egy férfiban?

-öröm

-eufória

-megkönnyebbülés

-büszkeség

-szeretet

-hála

-felelősségtudat

-haszontalanság

-tehetetlenség

-bűntudat, amiért magára hagyja őket

-düh, az intézmény, a szabályok miatt

-kirekesztettség

-magány

-félelem

-kontrollvesztés

-szégyen, ha pl sír(na)

-szomorúság

Igen, lehet ennyi mindent EGYSZERRE érezni…

 A társadalmi elvárás annyi, hogy örüljön. Főleg, ha mindenki egészséges. Testileg ugye, mert az általában a kutyát nem érdekli, hogy lelkileg mit élt át az anya, a baba, és az apa…

 És jön a tejfakasztó buli.

 NEM lehet egy kalap alá venni az összes ilyen bulit! Egyáltalán nem mindegy, hogy ez egy összeülős beszélgetés a rokonokkal, ismerősökkel; koccintás 1-2 pohár itallal, ünnepelve az új családot, a babát, az anyát; megtartva a friss apát, átadva a tudást, kibeszélve a szülést, érzelmeket, majd mindenki segít elmosogatni, rendet rakni.

 Vagy leisszák magukat a sárga földig, telehányják a fürdőt wc-t, szétverik a lakást, eltörik a poharakat, sztriptízbárba mennek, (ahol a friss apa összeszed valami nemi betegséget…) és a szétvert, koszos lakásba érkezik haza az anya a kisbabával…

 Az elsőt én egyáltalán nem tekintem rossznak, sőt. Ha már az apa nem lehet az új családjával, nagyon jó, ha egy támogató környezet veszi körül.

 A másodikat meg egyáltalán nem tartom elfogadhatónak. Úgy gondolom, erről a másodikról írta a posztját a hölgy. Így meg is értem az indulatait. De igenis nem MINDENKI ilyen! És nem lehet néhány ember alapján elítélni egy egész szokást…

 Nem reprezentatív a kutatásom, csak 11-en válaszoltak a kérdésemre, hogy tartott-e a férjük tejfakasztót. 11-ből 3x igen, koccintott a barátaival, 8x nem.

 A férjem az első gyerekünk születése előtt vett 4db 0,33-as sört. Mikor hazajött a szülés után az üres lakásba, megitta az egyiket, igazából csak azért, mert ilyenkor ezt szokták csinálni  a 2. gyerekünk 22 hónappal később született, addigra a maradék 3 doboz sör zavaros lett, megromlott…

 És amúgy nem azért marad az anya-baba egyedül a kórházban, mert az apa nem AKAR ott lenni, hanem mert haza KELL mennie…

 Nandu bába elmesélése alapján otthonszülés után az apák nem mennek el bulizni. És nincsenek elhajlós piálások. Megfigyelése szerint kb 10x kisebb az esély a gyermekágyi depresszióra az otthonszült anyák esetén, mint kórházi szülésnél. És ennek bizony oka az is, hogy lényegesen kevesebb a beavatkozás, a szeparáció, a traumatizálódás. A család megszakítás nélkül együtt lehet, és együtt is van. Ott lehet az apa, a nagytesó, a nagyszülők, a nagynénik/nagybácsik, barátok, mindenki, akire az anya vágyik, akikre szüksége van, akik segítik, támogatják.

 Azt gondolom, hogy ezt a fröcsögő dühöt nem a férfiakra kéne ráborítani, hanem a RENDSZERRE, ami nem teszi lehetővé, hogy a család a saját ritmusában váljon családdá, szeparáció, elkülönítés nélkül.

 És arra, hogy normalizálva van az alkohol, mint megküzdési stratégia… “Rossz napod volt? Igyál!”, “Öröm ért? Igyál!”… Lehetne ehelyett beszélgetni, kimondani az érzelmeinket, empátiával, megértéssel egymás felé fordulni. Ez is lehetne megküzdési mód. Nem elnyomni, hanem kiadni, letenni.

Az elnevezésről:

A bulinak természetesen semmi köze ahhoz, hogy az anyának lesz-e teje, vagy sem. Ez biológiailag kizárólag azon múlik, hogy a méhlepény leválik-e a méh faláról, és hogy van-e elegendő mirigyállomány a mellben, egészséges-e az anya.

Lelkileg nagyban függ attól, hogy milyen és mekkora támogatást kap.

Azt, hogy mégis így nevezik ezt a bulit, többféleképpen értelmezhetjük.

-a pasik még ezt is el akarják tőlünk venni

-a pasiknak minden vágya hozzátenni valamit, bármit a szüléshez, szoptatáshoz, és mivel erre fizikailag, biológiailag képtelenek, bár nagyon vágynának rá, létrehoztak egy rituálét…

Az, hogy melyik értelmezést tesszük magunkévá, RAJTUNK, és a korábbi tapasztalásainkon, megéléseinken múlik.