Ki hogy reagál, ha vészhelyzetbe kerül? 2. rész

Tegnap írtam A Bolen féle istennő archetípusok közül Artemiszről, Athénéről és Héráról, hogy melyik mit csinál, ha bajba kerül, és mit okozhat, ha túlműködik. Ezeknek az istennőknek a megismerése segíthet, hogy megértsük az áldozatok viselkedését, és a bántó kommentek gyökerét is. Talán az egész világ érthetőbbé válik, ha megismerjük, hogy milyen különböző mozgatórugók formálják az emberek reakcióit.

Veszélyben az agyunk legprimitívebb része kapcsol be: üss, vagy fuss. Viszont nem csak ez a két lehetőség van, ott a harmadik is: a lefagyás. A “hagyd magad, előbb szabadulsz”, amikor semmit nem tud tenni az ember, csak van. Ez nem stratégia, hanem reflex. Az idegrendszer a saját védelmében kikapcsol, nem tud reagálni.

•Démétér, az anyatípus. Ő az, akinek ha a gyerekei, családja veszélybe kerül, képes lenne akár felemelni az autót is. Nem túlzás, tényleg bárkivel szembeszáll, ha a rá bízottak veszélyben vannak. Viszont ha ő kerül veszélybe, lefagy, egyszerűen nem hiszi el, hogy ez megtörténhet, sokkba kerül. Krízishelyzetben robotpilóta üzemmódba vált, és csak később tudatosul benne, hogy mi is történt, később omlik össze. Túlműködés esetén ő is képes lehet az áldozathibáztatásra, empatikusan, óvóan ítélkező lehet. “Szegény, ez nagyon rossz lehetett… De azért figyelhetett volna jobban is…”

•Perszephonénak két oldala van. Az egyik a jókislány (Kóré), a másik az alvilág istennője. A jókislány Perszephoné lefagyással reagál. A teste kikapcsol, nem tud kiabálni, védekezni, tiltakozni. Az eset után sokáig hibáztatja önmagát, és keresi, hogy ki is ő valójában, ki is ő MOST, ez után.

 A mitológiai Perszephonét egy trauma (Hádész az alvilágba vitte) átélése tette az alvilág királynőjévé. A “mindennapi” Perszephoné a trauma megélése és feldolgozása után már nem fél a mélységtől, képes másokat is segíteni a saját nehézségeik feldolgozásában.

 (Perszephoné amúgy a szülők álma, szófogadó jókislány, aki azt csinálja, amit a szülei mondanak. Sok szülő hajlamos “kinevelni” a többi archetípust a lányából. Sajnos ennek lehetnek hátulütői…)

 Perszephoné ritkán kommentál a social media felületeken, hisz szeretne MINDENKINEK megfelelni. Ha el is kezd írni, általában visszatörli. Nála így jelenik meg az archetípus túlműködése.

 •Aphrodité a szépség, a szerelem, a kreativitás istennője. Őt érinti az archetípusok közül a legmélyebben a testét ért támadás. Veszélyben gyakran lefagy, eltávolodik a testétől, nem tud kiabálni vagy védekezni, viszont előfordulhat, hogy a teste reagál. Ez viszont NEM jelent beleegyezést! Akiben ez a típus erős, megérti, hogy hogy lehet az, hogy egy erőszakos helyzetben a tudat minden akarata ellen a test mégis reagál.

 Saját magával szemben viszont szégyent, zavartságot érez, elveszítheti az önazonos érzékiségét.

•Hesztia a csendes, befelé forduló nő. Nem harcos, nem stratéga, nem testből reagáló típus. Veszélyhelyzetben teljesen lefagy, sem a teste, sem a lelke nem reagál, mozdulatlanná válik, “elvonul” valahova máshova. Ők azok, akik évekig nem beszélnek az átéltekről, bezárkóznak, bizalmatlanná, óvatossá válnak. De ez nem biztos, hogy a külső szemlélőnek is feltűnik, látszólag “jól működik”.

 Ha Hesztia reagál egy erőszakról szóló hír alatt, csendesen megértésre int, nem hibáztat. Ő az, aki azt kéri a többiektől, hogy hagyják békén az áldozatot.

 Nincs olyan, hogy valakiben csak egy archetípus van jelen. Ezek folyamatosan változnak, élethelyzettől, szituációtól, de még a hormonjainktól is függenek. Mindemellett tanulható is. Érdemes észrevenni, ha egyik másik archetípus túlműködik, és finomítani rajta.

 És amikor kommentet írsz legközelebb egy ilyen poszt alá, ismerd fel, hogy magadat véded-e az írásoddal, miközben a másikat bántod, vagy tényleg együtt tudsz érezni. Nem baj, ha magadat véded, csak fontos tudni róla, felismerni. Így van esélyed dönteni: bántasz, vagy együttérzel. Ez a döntés nem mindig könnyű, de ha tudatos, már másképp hat.