Tegnap írtam A Bolen féle istennő archetípusok közül Artemiszről, Athénéről és Héráról , hogy melyik mit csinál, ha bajba kerül, és mit okozhat, ha túlműködik. Ezeknek az istennőknek a megismerése segíthet, hogy megértsük az áldozatok viselkedését, és a bántó kommentek gyökerét is. Talán az egész világ érthetőbbé válik, ha megismerjük, hogy milyen különböző mozgatórugók formálják az emberek reakcióit. Veszélyben az agyunk legprimitívebb része kapcsol be: üss, vagy fuss . Visz

“Mindenki nagyon kedves ” …és kedvesen -nem közlik, hogy miért nem mehetsz haza a rutin nst után -hazaküldik apukát a vajúdás elején -informálás nélkül oxitocint adnak -meg antibiotikumot is -szeparálják a babádat -semmit nem tartanak be a szülési tervedből. Igazából meg se nézik -orvosi szakzsargonnal kommunikálnak -elmondják, hogy bár szeparált a babád, felesleges fejni, úgysincsbennesemmi, majdholnapráér Kedvesek, és nem akarsz zavarni, kérdezni, feltartani őket… És fogalm

Az alvástréning azt tanítja a babának, hogy a szükségletei nem számítanak. Gyors „siker”, de nagy érzelmi ára van: bizalomhiány, nehéz segítségkérés, határhúzás felnőttként. A babáknak testközelségre, biztonságra, anyára van szükségük, nem időzített megnyugtatásra. A gyakori ébredés normális, az idegrendszer idővel érik. Nem vagy egyedül – a megértés és a támogatás segít.

Intimitás, kamaszkor

“Ezek a mai nők, azt se tudják jódolgukban, hogy mire panaszkodjanak… Bezzegazénidőmben!” Milyen volt ez a “bezzegazénidőm”? A most 50-60-70 évesek idejében? Akik 30-40-50 éve voltak friss anyák? Igen, többnyire kézzel, tárcsás mosógéppel, külön centrifugával kellett mosni a textil pelenkát. Az öcsém 1990-ben született, 35 éve, neki már néha-néha volt eldobható pelusa. Mi volt a jellemző a gyereknevelésre? A tekintélyelvűség. (Még mielőtt: NEM mindenhol. De többnyire…) A gyer

“Te akartál gyereket, tudtad, mire vállalkoztál!” Ismerős? Vajon TÉNYLEG tudjuk, hogy mire vállalkozunk? Dehogy… Még a többedig gyereknél sem… Gyereket vállalni olyan, mintha befogadnál egy random idegen külföldit… Nincs közös nyelv, fogalmad sincs, hogy ki is ő valójában, és csak bízhatsz benne, hogy jó fej lesz, és megértitek egymást. Persze az évek során összecsiszolódtok, meglesz a közös nyelv is, megismeritek egymást. Persze te akartál lakótársat… -mondhatják sokan…. És

A „hiszti” szó gyakran elfedi azt, ami valójában történik: érzelmek törnek felszínre, amelyeket a gyerek vagy a felnőtt még nem tud megfogalmazni. Ez az írás megmutatja, miért nem létezik a hiszti, mit nevezünk annak a hétköznapokban, és hogyan segíthet az empátia, az érzelmek megnevezése és a jelenlét a valódi megküzdésben. Nem megoldásokra, hanem megértésre van szükség – gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha valami közismertebb nevű hivatásom lenne… :D De az nem az én utam… Az én utam az, hogy segítsek másoknak....