Ki hogyan reagál, ha veszélyhelyzetbe kerül?1.rész

Mindegy, hogy szülészeti erőszak, párkapcsolati konfliktus, szexuális támadás a téma, mindig megjelennek azok a kommentelők, akik nem értik, hogy hogy nem tudott az áldozat reagálni, elfutni, csípni, rúgni, harapni, karmolni, kiabálni, őkbezzeg tutira megtették volna. Az áldozat biztosan nem is akarta igazán elkerülni a bajt.

 Sajnos elég aktuális a téma, épp felmentettek egy erOszakolót, mert a bíróság szerint nem volt egyértelmű, hogy amikor azt mondta, hogy “NE!”, az azt jelentette, hogy NE…

 Hogy megértsük a kommentelők, és az áldozatok igazságát is, ismét a Bolen féle istennő archetípusokat hívom segítségül.

 Bolen 7 féle női archetípust nevezett meg. Mindegyiknek más a mozgatórugója, az erőssége, és a fejlesztendő területe is. És bizony máshogyan reagálnak, ha veszélybe kerülnek.

 Veszélyben az agyunk legprimitívebb része kapcsol be: üss, vagy fuss. Viszont nem csak ez a két lehetőség van, ott a harmadik is: a lefagyás. A “hagyd magad, előbb szabadulsz”, amikor semmit nem tud tenni az ember, csak van.

 Attól függően, hogy melyik archetípus az aktív éppen, többféleképpen reagálunk.

1. Artemisz az amazon. Ő az, akinél az ÜSS kapcsol be, ő képes kiállni magáért, csíp, karmol, harap., kiabál, érvel. Sőt, valószínűleg a veszélyt is hamarabb érzékeli, mint a többiek, hisz ez a típus folyamatosan monitorizálja, figyeli a környezetét. A túlműködő Artemisz-energia hajlamosíthat arra, hogy valaki keményen, ítélkezve reagáljon, és akár áldozathibáztató kommenteket írjon — főként akkor, ha nem tud vagy nem akar belehelyezkedni mások helyzetébe, és a saját erejét vetíti ki minden nőre. Szerinte mindig mindenkinek észre kell vennie a veszélyt, azt hiszi, hogy mindenki gyorsan és ösztönösen reagál, mint ő.

 2. Athéné, a logikus, racionális bölcs. Képes hideg fejjel átlátni a helyzetet, krízishelyzetben is megőrzi a hidegvérét, racionalitását, logikus, érzelemmentes üzemmódba kapcsol. Ha a helyzetet reménytelennek ítéli, bekapcsol nála a “fuss”. Túlműködés esetén előfordul, hogy felülről, érzelemmentesen ítéli meg a másik helyzetét, távolságtartó, ítélkező lehet. Az ő fejében minden helyzetnek van racionális oka, lefolyása, könnyen mondja: “Minek ment oda?”. Hisz ha megtalálná az eset OKÁT, el tudná fogadni, hogy ki mikor hibázott, és megkaphatja azt az illúziót, hogy ez vele soha nem történhet meg. (Hangsúlyozom: illúziót…)

 3. Héra, a feleség. Neki a kapcsolatok a legfontosabbak. Nem érti pl., hogy hogyan bánthatja az a férfi, aki a párja, vagy az az orvos, akinek vigyáznia kéne rá? Ez nem fér bele a világképébe. Ha ilyen helyről érkezik a bántás, támadás, lefagy, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ez az archetípus figyelhető meg a “minek maradt vele? Miért nem ment el?" -jellegű kommenteknél. A saját kapcsolatorientált szemüvegén keresztül nagyon nehéz meglátnia, megértenie a kapcsolati traumák, bántások dinamikáját.

 De az is Ő, aki benne marad egy bántalmazó kapcsolatban, pont azért, mert hajlamos a kapcsolatfüggőségre, az önértékelése széteshet, és belép a képbe a traumakötés is.

Ez csak három istennő a hétből, de már most is látható, hogy mennyire máshogyan reagál mindenki. Ki erőből, ki észből, ki a kapcsolatai szemüvegén át.

 Az Artemisz és Athéné archetípusú nők ritkábban elszenvedői bármilyen veszélynek, támadásnak, de ők sincsenek örökké biztonságban. Ha megtörténik a trauma, mind máshogy reagál rá. Artemisz magát hibáztatja, nem érti, hogy nem vette korábban észre a bajt. Emiatt szégyent érez, és elszigetelődik. Athéné racionálisan elemzi a dolgokat, átgondolja, hogy mit tehetett volna másképp. Előfordul, hogy csak évekkel később tudatosul benne, hogy mi is történt, amikor a logikus énje kicsit hátrébb tud lépni, és hagyja, hogy az érzelmei felszínre bukkanjanak.

 A sorozatot hamarosan folytatom, Démétér, az anya; Perszephoné, az engedelmes jókislány; Hesztia, a befelé forduló nő; és Aphrodité, a kreativitás, szépség szerelem istennője szemszögéből. Ők kevésbé harciasak, érdekes lesz őket is megvizsgálni közelebbről.

…és magunkat is, hogy ne csússzunk bele a túlműködésbe