Hiszti?

A hiszti nem létezik. Pont. 🤷🏻‍♀️😄

Nem szeretem ezt a szót. Túl könnyen használjuk… “hisztikorszak”, “nem tudom, mit kell ezen hisztizni?!”, “olyan hülyeségeken tudsz hisztizni!”, és azt hiszem, sokan ismerjük a nőkre használatos  “HP” kifejezést is, ami ez esetben nem a Harry Potter, nem a házipálinka, és nem is a nyomtató… 😕

Évekkel ezelőtt találtam egy képeslapot, ezzel a szöveggel: nem vagyok hisztis! Csak nem azt csinálod, amit én akarok…

Akkor még csak simán viccesnek találtam, de azóta nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi is az, amit “hiszti”-nem nevezünk, mikor tekintjük a másikat “hisztis”-nek?

Amikor valaki hisztisnek titulálja a másik érzelmi megnyilvánulását, akkor egyáltalán nem érti a másikat. Empátia nélkül fordul felé, és valószínűleg pillanatnyilag nem is érdekli, nem is akarja megérteni, hogy mi a másik valós problémája. (Ez nem feltétlenül gonosz empátiamentesség! Lehet mögötte fáradtság, tehetetlenség, és sokszor az, hogy minket is hisztisnek neveztek, amikor problémánk volt valamivel, így azt tanultuk meg, hogy ezt a viselkedést így nevezzük…)

Mi mindent nevezünk köznapi értelemben hisztinek? Mi van olyankor valójában a másikban? Düh, csalódottság, elkeseredettség, frusztráltság, csüggedtség, és még sok egyéb más is.

Néhány példa:

Nagyjából két éves volt a kisfiam, amikor ropit akart dugni az orrába… van egy fényképem róla, ahogy “hisztizik”. A lehető legrosszabbul reagáltunk az esetre, rákiabáltunk, majd kinevettük szegényt, hogy ilyen hülyeséget csinált, ráadásul emiatt nekiállt duzzogni… 🙄😕 valójában ő csak kísérletezett, ott volt egy luk a fején, ha a másik lukba lehet ropit tenni (a szájába, ugye 😅), akkor ebbe is, gondolhatta. Mi meg rákiabáltunk, megijesztettük, hisz mi is megijedtünk. Ő az ijedtség mellett valószínűleg nem is értette, hogy mi most a baj, és csalódott is lehetett, amiért nem tehetett meg valamit, amit akart. A határhúzás fontos a szülő részéről, miszerint NEM dugunk ropit az orrunkba (se pl csavarhúzót a konnektorba), de azt is fontos lenne megértenünk, hogy ez az infó a gyereknek új (könnyen elképzelhető, hogy többször is kipróbálja a tiltott dolgot, mert kíváncsi, hogy mennyire erős a szabály…), és csalódott, dühös lesz, amiért nem teheti meg.

A “hisztikorszak” erről szól…

- nem sikerülnek a dolgok (“egyedül veszem fel!!”-persze még nem tudja, ettől dühös, frusztrált, szomorú lesz)

- nem az történik, amit ő akar (“nem megyek fürödni!”, “játszótérre akarok menni!”)

- határokat szabunk, amitől cseppet sem boldogok

- úgy alakulnak a körülmények, amik kiváltják a nemtetszését (rossz oldalon megkezdett banán, félbetört keksz… nem tűnik felnőttként drámának… bár nemrég körbement a facebookon egy torta képe, aminek a közepéből vágtak szeleteket, és bizony sok felnőtt fejezte ki a felháborodottságát…)

Mindemellett a beszédfejlődésük még nem tart ott, hogy el tudják mondani azt, hogy mit éreznek. Amennyiben az összes ilyen kiborulást “hiszti”-nek nevezzük, nem is lesz rá szavuk, később sem…

…és felnőttként hisztisnek titulálják azt, aki pl kiakad azon, hogy a hétvégére betervezett strandolást keresztbehúzta az időjárás… “mit kell ezen hisztizni? Ez van, fogadd el 🤷🏻‍♀️”-miközben a másik csak egy kis együttérzésre vágyik, vagy csupán kiadja az érzéseit.

És igen, van, aki azon “hisztizik”, hogy koszos lett a fehér cipője, vagy bepöndörödött a frissen vasalt haja a párától. Nem tűnik katasztrófának, de NEKI fontos, hogy tökéletesen nézzen ki, és szomorú, csalódott, amiért ez nem sikerült.

Amikor azt gondolod valakiről, hogy “hisztizik”, állj meg egy pillanatra. Képzeld bele magadat a helyébe. Képzeld el, hogy mit érezhet, mi történt az ő világában VALÓJÁBAN. Ha kicsi gyerekkel állsz szembe, segíts neki azzal, hogy nevén nevezed az érzéseit: “látom, szomorú lettél, hogy nem dughatsz ropit az orrodba. Sajnálom, hogy elszomorítottalak, de nagyon veszélyes, megsérülhetsz tőle. Ha a szádba teszed, ott az ízét is érezheted 😉 az orrunkkal az illatokat érezzük, nézd, ha közel teszed hozzá, te is érezni fogod ☺️” Ha nagyon belelovallja magát, segíthet a terelés, a varázspálca módszer (“bárcsak lenne egy varázspálcám, amivel rád tudnám varázsolni a cipődet! Te mit varázsolnál?”), vagy az, ha csak simán mellette vagy ❤️

A “hisztiző” felnőtt gondjára nem kell azonnal megoldási javaslatot adni. Hagyd, hogy kieressze a gőzt. Sokszor a jelenlétünk a legnagyobb segítség ebben a helyzetben. Megértés, elfogadás, empátia. Ítélkezés, és megoldási javaslatok helyett 😉

Szerinted milyen érzelmeket nevezünk még tévesen “hiszti”-nek?