Női összefogások

Miért nem tudnak a nők általában összefogni? Miért működik nehézkesen a női bajtársiasság, nővériesség, sisterhood? Miért olyan gyakori az az elgondolás, hogy a nők egymás legnagyobb ellenségei/ellenfelei?

 Ismét az istennő archetípusokban látom a választ… (most biztosan nagyon meglepődtél )

 Artemisz az egyetlen típus, akinek természetéből fakadóan fontosak a női barátságok, női közösségek. Artemiszek vannak a női csoportok élén, ők védik a nők jogait, ők a feministák

 (Ha a poszt eleji kérdéseket elolvasva szomorú és dühös lettél, mert szerinted ennek nagyon nem kéne így lennie, Artemisz bukkant éppen fel benned )

 Mi a helyzet a többi hat archetípussal?

-Athéné a férfiak uralta világban érzi jól magát, nem igazán tud azonosulni a hagyományos női szerepekkel.

-Héra feleség, az ő barátnői a férje barátainak, kollégáinak a feleségei, párjai. Azért van velük jóban, hogy segítse a férje boldogulását, karrierjét.

-Démétér anya, a többi Démétérrel jól elvan, de ha választania kell, hogy elmenjen a barátnőivel kávézni, vagy inkább a gyerekét támogassa a mindennapjaiban, valószínű, hogy nem megy kávézni. Ha mégis, minden gondolata a gyerek körül forog.

-Aphroditének vannak barátnői. Olyanok, akik nem veszik el a fényét, nem ragyogják túl, és olyanok, akikkel inspirálják, kölcsönösen emelik egymást

-Hesztia nagyon jól elvan egyedül is. Ő a kanapét, és a horgolását/sorozatát választja szívesebben, minthogy a barátnőivel shoppingoljon.

-Perszephoné sem vágyik a korosztályos női társaságra, ő “anya pici lánya”, jól elvan az anyukája társaságában. Akkor mozdul ki, ha valaki azt mondja neki, hogy menjen.

 Mindegyikünkben ott van mindegyik. De a gyerekkori hatások nagyban befolyásolják, hogy melyik lesz a legerősebb. Társadalmilag többnyire Héra és Démétér az elfogadott, fontos. Perszephoné engedelmes, Hesztia csendben elvan a sarokban egy könyvvel, velük sincs gondja a szülőknek, társadalomnak.

 De az Artemisz kislányra rászólnak, hogy ne másszon fára, ne koszolja be a ruháját, ne legyen vadóc, fiús. Athénét piszkálják, hogy ne okoskodjon már annyit. Aphrodité kislány korában azt hallgatja, hogy milyen gyönyörű, majd kamaszként ugyanezért szidást kap: “nem gondoltad komolyan, hogy EBBBEN A RUHÁBAN kiteheted a lábad itthonról?!”.

 És így szépen lassan elnyomódnak az archetípusok, a lányok, hölgyek, asszonyok megtanulják, hogy hogyan kellene viselkedniük, ahelyett, hogy önmaguk lennének. Sokszor nem is tudják, tudjuk, hogy milyenek vagyunk valójában, a külső (vagy elképzelt) elvárások nélkül.

 Ebben segít az önismeret. Nem csak magadat ismered meg jobban, hanem a körülötted élőket is könnyebb megérteni.

 Ha érdekesnek tartod az istennős témákat, kövesd az oldalamat, és a honlapomon iratkozz fel a hírlevélre