Mit okoz a tiltás a gyerekeknél, kamaszoknál?

Ausztráliában betiltották 16 év alattiaknak a social media használatát.

 Elgondolkodtatott, hogy bennem miket hozott elő a tiltás gyerekként…

 Mindig nagy érdeklődéssel forgattam az orvosi könyveket. Nem volt otthon sok, talán csak egy, az “Orvos a családban”. Nem emlékszem, hogy mi érdekelt benne, szerintem minden.

 Aztán egyszercsak eltűnt a könyv az első sorból  Nem értettem a dolgot, így nekiállt a gyermeki agyam kombinálni: mi lehet benne, ami TITOK? Mi lehet benne, amit NEM SZABAD látnom? Mi volt az, amiről a ‘90-es években egy 8-12 évesnek nem kellett, illett tudnia?

 Kitaláltam  “BIZTOS szexes dolgokat rejt a könyv!”

 Úgyhogy nekiálltam keresni a könyvet. Meg is találtam. Felcsaptam a tárgymutatónál, és minden oldalt megnéztem, ahol említették a szex-et. Semmi más nem érdekelt ezek után a könyvben, csak ez az egy téma… Korábban mindent megnézegettem…

 A menzeszre, tamponra azt mondta az anyukám, hogy majd 10 éves koromban beszélünk róla. Úgyhogy a wc-n a tampon használati útmutatóját tanulmányoztam, olvastam… 10 éves koromra mindent tudtam, amit akartam… (volt osztálytársam, aki 9 évesen menstruált már)

 Az alkoholfogyasztás sem volt téma otthon. Nem is voltam mértékletes, amikor alkalmam nyílt fogyasztani…

 Első gyerek vagyok, ráadásul lány. Bulizni sem nagyon mehettem. Ezért, amikor a barátnőmnél aludtam, titokban mentem…

 Nem aludhattam a pasimnál soha. Egy év járás után sem. Megoldottuk okosba, fényes nappal, amit akartunk… (mennyivel jobb lett volna nem rohanni az esti buszra, hanem csak elaludni az esti film közben…)

 Utóbb kiderült, hogy az anyukám attól félt, hogy hipochonder leszek az orvosi könyvektől  (nem lettem. Igaz, orvos sem  De az érdeklődésem kitart. A téma se sokat változott, szex, szülés… )

 Mivel anyukámmal sem beszélt az ő anyukája a menstruációról nyíltan, így fogalma sem volt, hogy hogy lehet ezt máshogy kezelni, valószínű eszébe se jutott, hogy nem KELL titkolni, tabusítani, pont olyan természetes, mint az evés, emésztés.

 A tiltás, tabusítás nálam agyalást hozott magával. Ez azóta is tart… Amikor a gyerekeim nem akarnak elmondani valami csínyt, mindig elmondom, hogy ha nekem kell kitalálnom, valószínűleg ezerszer rosszabb dolgok fognak az eszembe jutni, mint a valóság…

 Ha nem túlgondoltam a tiltott dolgot, akkor hazudtam…  (ez elmúlt! :D )

 Nálunk nincs tabu. Menstruáció, szex, fogamzásgátlás, családi kapcsolatok, halál, testi dolgok… mindenről, bármiről beszélünk.

 Álszent sem vagyok, az alkoholról, ivászatról is beszélünk. Arról, hogy ne keverjék, hogy ne felejtsenek el vizet inni, és enni se. (És arról is, hogy aki összehányja a lakást, az takarít. Erre (még?) nem volt példa, de tudják ) Arról, hogy ittas sofőr mellé SOHA nem ülhetnek be. Ha fuvar kell, ha hazajönnének, hívjanak minket.

 Nem hiszek a tiltásban, tabusításban. Az információk átadásában, a kommunikációban hiszek. Az előnyök, hátrányok, hatások, lehetőségek megismerésében hiszek.

 Anyaként is, dúlaként is, life-coachként is. Nálam nincs hülye kérdés ;)

 Nálatok volt tabu, magyarázat nélküli tiltás? Hogy reagáltatok rá? Meséljetek!