top of page
  • Erika Csapo

Szoptatási averzió, amikor a szoptatás egyáltalán nem habosbabos csillámpóni…


Érezted már úgy magad szoptatás közben, vagy a közeledtével, hogy nem bíííííírod? Nem akarod, hogy még egyszer hozzád érjen a saját gyereked? Éreztél már dühöt, elkeseredettséget, pánikot? …és ennek ellenére mégis megszoptattad, bár a hátad közepébe se kívántad az egészet éppen?


Ha igen, NINCS VELED SEMMI BAJ!!!!!

(Ha nem, akkor sem ;) )


Hallottad már ezt a kifejezést, “szoptatási averzió”? Én csak 2022 őszén tudtam meg, hogy van ilyen, az Anyatejút Laktációs konferenciáján volt erről egy előadás, Schleckman Virányi Nusitól. Pontosabban azt tudtam meg itt, hogy ennek neve van, és nem vagyok egyedül azzal, hogy ezt átéltem…

Eddigre amúgy túl voltam 3x2 év szoptatáson, egy dúlaképzésen, és az önkéntes szoptatási segítői képzésen is, emellett sokat szoktam a témában olvasni, mégsem találkoztam a kifejezéssel.


Az “averzió” szó azt jelenti, hogy valaki valamitől idegenkedik, ellenérzést vált ki belőle. Igen, a szoptatás is lehet ilyen. Sokkal többször, mint amennyiszer beszélünk róla. A társadalmi nyomás mellett (“szoptass, szoptass, szoooooptaaaaassss!!!!! Az a LEGCSODÁLATOSABB dolog a világon!”) elég nehéz bevallani, ha az ember nem annak éli meg…



Márpedig előfordul, hogy a szoptatáshoz nem az az érzelem kapcsolódik, hogy “ez a legcsodálatosabb dolog a világon”… Előfordul, hogy a szoptató anya dühöt, frusztráltságot, pánikot, bezártságot érez, úgy érzi, hogy csapdába került, ahonnan nem tud szabadulni. És ettől bűntudata lesz, szégyenérzetet érez. Ezek az anyák általában AKARNAK szoptatni, és egy darabig szerettek is, élvezték, de egyszercsak jön ez a fura érzés, amivel nem tudnak mit kezdeni. Beszélni is nehéz róla, a környezet ritkán elfogadó, és nem is értik, hogy mi történt.


De tényleg… Mi is történt? Mi vezethet idáig?


Több dolog is hathat a kialakulására.

A kockázati tényezőket több csoportba lehet osztani:


Lehetnek fizikai okai. Pl., ha fáj a szoptatás, ha a kicsi csíp, karmol, harap, rászorít a mellbimbóra, szoptatási nehézségek, vagy ha egyszerűen túl sok(k) a fizikai érintés…

Biológiai okai is lehetnek: okozhatja a menstruáció, az ovuláció, alváshiány, tápanyaghiány…

Tandemszoptatás (amikor egyszerre két gyereket szoptat az édesanya, lehetnek ikrek, vagy kis korkülönbséggel testvérek is), többemberes babák.

A pszichológiai okok sem elhanyagolhatóak: korábbi fizikai, sz.xuális abúzus, az hogy valaki használja az anya testét, aminek nem teljesen ura. Szülési trauma, korábbi szoptatási trauma.

Szociális okok: munkába állás, tanulmányok, idősebb testvér, megfelelési kényszer.

Egészségügyi okok: traumatikus élmény, depresszió, gender diszfóra (nemtől függetlenül kelthet furcsa érzést, hogy egy kislányt, vagy éppen egy kicsi fiút táplál valaki a melléből). Ezek mellett van egy D-MER-nek nevezett állapot, amit később kifejtek részletesebben.

A társadalmi tényezők is közrejátszanak. Az anyának egy teljesen új ÉN-t kell felépítenie, a “régi ÉN” elvesztése nem mindig sétagalopp. Az előző posztomban is írtam már a túlideologizált anyaképről, ami nem fedi a valóságot. Ehhez hozzájön a magány, az elszigeteltség, a megbecsülés hiánya…


Az averzió ritkán alakul ki újszülöttek szoptatásakor, a babák, gyerekek idősebb korábban valószínűbb.


Nem vagyunk egyformák, van akinél minden fent felsorolt rizikótényező megvan, mégsem lesz szoptatási averziója. Másnak meg elég ezek közül akár csak egy is, hogy kb sírógörcsöt kapjon, amikor a kisbabája mellett kér.


Az averzió NEM depresszió! A negatív érzések nem terjednek ki az élet egész területére, kizárólag a szoptatásban, szoptatáskor jelenik meg.


Mit lehet tenni?


Az első, és legfontosabb, hogy az anyák megértsék, hogy van ilyen. Beszéljünk róla, ez egy létező dolog. Fontos lenne, hogy az egészségügyi dolgozók is tudjanak a létezéséről. (Alig 18 éve kezdték el kutatni, 2006 óta folynak csak a kutatások.) Sajnos a mérésére nincsenek tesztek…


Hogyan lehet kezelni, enyhíteni?

-fontos azonosítani a kiváltó ingereket. Mi az, ami zavar? A csipkedés? A szoptatás időtartama? Az egyedüllét? A bezártság?

-reagálni ezekre az ingerekre. Pl. csipkedéskor lefogni a kezét, határozottan rászólni, hogy ezt NEM, esetleg leválasztani a kicsit a mellről. Nagyobb gyereknél megbeszélni vele, hogy meddig tart a szoptatás, akár órát is lehet állítani.

-tudatosítani, hogy most éppen a menstruáció/ovuláció okozza, “csupán” pár nap…

-megelőzés, átkeretezni a dolgokat

-hidratálás, tápanyagok megfelelő bevitele

-határszabás, időben, térben. Mivel az averzió jellemzően nagyobb gyerekeket szoptató anyáknál fordul elő, velük már jobban meg lehet beszélni, hogy “csak otthon”, “csak este”, “csak 15 percig”, a következetesség nagyon fontos. (És nagyon nehéz…)

-életmódra odafigyelni

-alvás… (tudom…)

-tudatosítani, hogy egy-egy érzelem csupán 90 másodpercig hat ránk, utána már csak mi ragaszkodunk hozzá…

-ha a fentiek nem segítenek a terápia is szóba jöhet

-ha ezeken túl vagyunk, és tényleg semmi nem segít, akkor jöhet szóba a gyengéd elválasztás, a szoptatás abbahagyása.


Nem vagy rossz anya, ha szoptatási averziód van… És az sem lesz jobb anya, akinek nincs, és nem is érti, hogy miről írok…


Sokkal több nőt érint, mint gondolnánk. A társadalmi megbélyegzés, az egymás el nem fogadása a fő oka annak, hogy ez a jelenség ilyen sokáig láthatatlan maradt, és hogy ilyen keveset, és kevesen  tudunk a létezéséről is. Le a tabukkal, beszéljünk a szoptatási averzióról!


Ha szeretnéd ezeket megbeszélni, kibeszélni, átbeszélni valakivel, keress bátran. A nulladik, 60 perces konzultáció díjtalan, megismerkedünk, megbeszéljük, hogy tudunk-e, akarunk-e együtt dolgozni. Semmiféle kötelezettséggel nem jár!


Kísérlek és nem vezetlek

5 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page