top of page
  • Erika Csapo

A szülésről általában sok szó esik, a leendő anyukák is sokat olvasnak róla. De mi a helyzet utána? Amikor már ott van a kisbaba, akit életben kell tartani? Mi történik olyankor?

Néhányaknak lehet olyan elképzelése, hogy majd békésen szoptatgatnak, karjukban a kisbabával, aztán pikkpakk a kicsi kúszik, mászik, szalad, oviba megy, majd iskolába, miközben lepkék és pillangók repkednek, és csillámpor hullik…

Nos, valóban lesznek ilyen PILLANATOK is… De többnyire igazából nem ilyen… :/


A kisbabák általában érdeklődve, kíváncsian születnek ki a nagyvilágba, majd kipihenik a szülés fáradalmait. Bár a szopizás egy reflex, mégis meg kell a babáknak is, és az anyukáknak is tanulniuk, hogy hogy a legkényelmesebb, leghatékonyabb a szoptatás. A szoptatás nem fáj. Ha fáj, akkor valamin változtatni kell. Próbálgatni, hogy hogyan tudja a kicsi a legjobban bekapni a mellet, és hogy ez hogyan kényelmes az anyukának. És, bár nem _fáj_, eleinte azért nem is kellemes… Újfajta ingert kap a mellbimbó, emellett a tejbelövelléskor erős feszítő érzés is jelentkezhet, azt is sokszor lehet érezni, amikor beindul a tejleadó reflex, és arról se feledkezzünk meg, hogy a szoptatás közben keletkező oxitocin hormon segít a méhnek, hogy összehúzódjon, és ez bizony járhat fájdalommal. Ezen az idő, és a rutin sokat javít. A mellbimbók megszokják az újfajta igénybevételt, amikor beáll a tejtermelésnél a kereslet-kínálat, a feszítő érzés is sokkal ritkábban fog jelentkezni (vagy akár soha), a tejleadó reflex érzékelése is megszokottá válik, és a méh is visszahúzódik egy idő után. (A szoptatás közbeni oxitocintermelés viszont még okozhat meglepetést, ez a hormon termelődik például orgazmus hatására is, így előfordulhat, hogy szoptatás közben olyan “fura odalent”, vagy “nem illendő” emlékbetöréseid vannak, Ez teljesen normális, és illendő ;) Nincs veled semmi gond, ha ilyet tapasztalnál.)

A tejbelövellésre a szülés utáni néhány napban kerül sor. Előtte is VAN tej, az a pár csepp pont elég a kicsinek. 24 órás tartalékkal születnek, a gyomruk mérete meglehetősen kicsi, nagyjából mint egy cseresznye, nincs szükségük több táplálékra, mint az a pár csepp. Abban a pár cseppben annyi csoda van, hogy a “baba első oltásá”-nak is szokták nevezni. Nagyon fontos, hogy azt a kicsi mennyiséget megkapja. A tejtermelést a legjobban a baba támogatja. Minél többet vagytok együtt, bőr-bőr kontaktban, és minél többet kerül mellre, annál nagyobb az esély a sikeres szoptatásra. Nem baj, ha nem jön belőle “semmi”, a lényeg, hogy kapjon ingert a mell. Valószínűleg észre fogod venni, amikor megtörténik a tejbelövellés, a szülés után 36-72 órával várható. (Szóval teljesen normális, ha 1,5-3 napig úgy érzed, hogy “nincs tej”!) A mellek kipirosodhatnak, feszülnek, melegebbek is lehetnek. (A szülés mikéntje nem befolyásolja a szoptatást. A tejtermelés “kapcsolója” az, amikor a méhlepény leválik a méh faláról, teljesen mindegy, hogy hasi, vagy hüvelyi szülés volt-e.) Nos, nem feltétlenül kellemes… De jobb lesz! Ha nagyon kellemetlen, óvatosan, köröcskékben körben megmasszírozhatod, az ujjaiddal lépegetve finoman nyomkodhatod, majd a bimbó felé simító mozdulatot tegyél. A zuhany is segíthet. Erővel NE masszírozd! A mellszövet nagyon érzékeny, ne tegyél magadban kárt. A legnagyobb segítséged viszont a kisbabád lesz. Valószínűleg segíteni kell neki, hogy be tudja kapni a duzzadt mellet, a hüvelyk és mutatóujjaddal félkört formálva fogd meg a melledet, kicsit nyomd össze (ne okozz magadnak fájdalmat), mintha egy hamburgert akarnál a szájába adni. (Az internet bugyraiból érdemes kritikusan segítséget választani, de van néhány nagyon hasznos oldal, ilyen pl az lll.hu, ahol sok hozzáértő, kompetens tanács és tény olvasható. Tudtad? Fordulhatsz önkéntes szoptatási segítőkhöz is, akik a kisebb megakadásokban ingyenesen tudnak segíteni… ;) Ha már nem az ő hatáskörük a dolog, akkor léteznek laktációs szaktanácsadók, IBCLC segítők, igaz, ez a szolgáltatás már nem ingyenes, de hatalmas tudásuk van, és a szoptatás a szakterületük.)



Az első időkben elképzelhető, hogy az egész nap egy nagy maratoni szoptatásnak tűnik. Az is megeshet, hogy 24 óra alatt 24x kerül mellre a kicsi, de az is, hogy csupán 3 óránként jelez. És mind a két véglet normális… (Ha az újszülött aluszékonybb, pl az élettani sárgaság hatására, akkor se legyen 3 óránál több a két etetés kezdete között. Cirógatással, peluscserével ébreszthető a kicsi ilyenkor. Esetleg az alvó babát is meg lehet kínálni mellel ;) )


A kisbabák sírással kommunikálnak többnyire… Ez egy idő után nagyon idegtépő lehet… (Lesz.) Az első nap általában a pihenésről szól, a kicsi kipiheni a születése fáradalmait, de aztán rájön, hogy most már ez így marad. Marad a fény, a zajok, a ruha, a sok fura új érzet, éhség, szomjúság, bélmozgás… Minden új neki. És bosszantó… Nagyon elkeserítő érzés szülőként, amikor úgy érzed, hogy már mindent kipróbáltál, nem éhes a kicsi, nem is kér mellet, nem fázik, nincs melege, nincs világos, és igazából semmi oka nincs arra, hogy sírjon, mégis vigasztalhatatlan.


Akkor miért sír???

Nos, a kisbabák is ventillálnak… Ez azt jelenti, amikor egyszerűen túl sok minden, amikor elegünk van mindenből, semmi sem sikerül, dühösek, csalódottak vagyunk, és kell valaki, aki meghallgat. Nekünk, felnőtteknek is jó, ha van valaki, akihez ilyenkor fordulhatunk, és nem akar tanácsot adni, nem akar megmenteni, egyszerűen csak velünk van, és annyit mond “ez bizony nagyon nehéz lehet most neked”. Az újszülöttek (gyerekek, felnőttek, kortól függetlenül mindenki…) is kerülhetnek ilyen helyzetbe. És kerülnek is. Ha meggyőződtél róla, hogy nincs racionális oka a sírásának, és mégis sír, akkor valószínűleg ez a helyzet.

Mit tehetsz ilyenkor? Türelemmel fordulj felé, öleld, simogasd, beszélj hozzá. Elmondhatod neki, hogy sejted, hogy mit érez, a világ fura, és hangos, és tudod, hogy ez most pocsék, de te itt vagy neki, és mindig is itt leszel, és segítessz neki… Bármit mondhatsz neki, azt is elmondhatod, hogy fogalmad sincs, hogy hogy tudnál neki segíteni, hogy tanácstalan vagy, de mesélhetsz neki bármit, ami eszedbe jut, akár arról is, hogy el kellene utalni a villanyszámlát… :) Nem feltétlenül az a fontos amit mondasz, inkább az ahogy.


A babák ventillációja nem egyszeri alkalom, bizony többször is elegük lesz a világból… hónapokon keresztül meleg vízben lebegtek, semmit nem kellet tenniük ahhoz, hogy jóllakottnak érezzék magukat, csend volt, meleg, félhomály. Szükségük van időre, hogy át tudjanak állni a kinti világra. Általában estére, délutánra lesz elegük, ilyenkor szokták “hasfájós”-nak titulálni a kicsiket. Előfordulhat, hogy tényleg a hasa fáj, de többnyire nem ez az ok. Egyszerűen túl sok az inger, a változás.


Teljesen normális, ha ebben elfáradsz. Te is fáradt vagy, anyaként tombolnak a hormonjaid, az egyik szintje éppen leesik a másik az egekben, lehet, hogy te is szívesen ventillálnál, üvöltenél, és sírnál. Tedd bátran. Add át a babát valakinek, és nyugodtan üvölts, tombolj a másik szobában, konyhában, fürdőben… Szabad sírni, sőt. Régen megdőlt az a tévhit, hogy a sírás árt a tejtermelésnek. Ez nem igaz, sőt. Sírás közben is oxitocin termelődik, felszabadít, csökken a stressz szint. Olyan, mint amikor a kuktából kiengedjük a gőzt.


Emellett a te testednek is új érzetei vannak… Húzódik vissza a méhed, a falán egy lapostányérnyi sebhely van… Egyik helyről vér folyik, a másikról tej, izzadsz, szomjúság gyötör, húz a méhed, fáj az aljad, sírhatnékod van… Emellett lehet, hogy azt gondolod, hogy neked most boldognak KELL lenned, hisz ott a kisbabád, úgy érezheted, hogy mindenki azt várja tőled, hogy mosolyogva, glóriával a fejed fölött repkedj a boldogságtól…

Állj meg most kérlek egy pillanatra.

TÉNYLEG ezt várja tőled a környezeted? ELVÁR tőled bárki bármit is IGAZÁBÓL? Vagy ez csak egy elképzelt elvárás, aminek semmi alapja nincs, a sokszor látott beállított insta/magazinfotókon kívül? Emlékszel, amit a poszt elején írtam? “Lepkék, pillangók, csillámpor”… =PILLANATOK… ;) az instán, a magazinokban ezeket a PILLANATOKAT örökítik meg. Az is a valóság, de nem az egész. Valójában minden frissen szült nő átmegy ezeken a változásokon… Nem vagy egyedül…


Kérj segítséget, és tanuld meg elfogadni, a felajánlott segítséget. Nem vagy gyenge, ha segítséget kérsz. A legnagyobb bátorság, és erő beismerni, hogy valami nem megy egyedül. De nem is kell mindennek egyedül mennie! Ideális esetben jó, ha ezt már a várandósság során átgondolod, hogy kik azok, akikre számíthatsz, kitől mit lehet kérni. Ki tud rád/rátok főzni, ki tud a takarításban segíteni, kinek tudod odaadni a babát, ha sír, és te is sírnál. Kit tudsz felhívni a kérdéseiddel (reklám: pl. engem :D ), ki az, aki értően tud rád figyelni (khm: pl. én… ;) ).


Egy csodálatos, és nehéz utazás elején vagy most… Nem lesz könnyű, de tényleg lesznek csodálatos pillanatok, percek, órák, napok…


…és ha kell valaki, akivel beszélnél, keress bátran… Szívesen meghallgatlak, úgy segítelek, ahogy arra neked szükséged van.


48 megtekintés0 hozzászólás
  • Erika Csapo

Frissítve: 2023. júl. 20.


A depresszió nem úri huncutság, és nem attól fordul elő, hogy az ember jó dolgában nem tud mit kitalálni. A depresszió betegség, ami ugyanúgy kezelést igényel, mint a lábtörés. És pontosan ugyanannyira szégyellnivaló, mint egy lábtörés, vagyis SEMENNYIRE. Törött lábbal orvoshoz fordulni pont annyira nem szégyen, ahogy depresszióval szakemberhez. És ahogy a friss sebet, törést is könnyebb gyógyítani, úgy a depressziónál is ez a helyzet: minél hamarabb kap segítséget a beteg, annál jobbak a gyógyulás esélyei.


A gyermekágyi depresszió szülés után 1-2 évvel is jelentkezhet. Az anyák 10-20%-át érinti, az esetek 50%-ban nem kerül diagnosztizálásra.

❓Hogyan vehetjük észre, mik lehetnek a tünetek?

-az anya szomorúnak, kilátástalannak látja a helyzetét, feleslegesnek és értéktelennek érzi magát.

-nem tudja ellátni a csecsemőt, ürességet érez. Előfordulhat, hogy erőtlennek érzi magát ahhoz, hogy bármit megtegyen, de abban is megnyilvánulhat, hogy “szuperanya” üzemmódba kapcsol, túlingereli a kisbabát, folyton “foglalkoztatja”. Egyik esetben sem a baba igényeire reagál.

-változások következhetnek be az alvási szokásaiban, vagy nem tud aludni, vagy folyamatosan aludna.

-pánikrohamok, szorongás is megfigyelhető.

-gyakori az elszigetelődés, nem szívesen mozdul ki, nem találkozik másokkal.

-előfordulhat szégyenérzet, és az, hogy alkalmatlannak tartja magát. (Amennyiben a várandósság, a szülés, a szoptatás nem úgy alakult, ahogy azt az anya megálmodta, sokat ronthat a helyzeten)

-megjelenhet erőteljes halálfélelem, és öngyilkossági gondolatok

-képtelen a tiszta gondolkodásra.

❓Mit lehet tenni, ha felmerül a gyanú, hogy gyermekágyi depresszióról van szó?

-tudom, nem könnyű szakembert találni, de ehhez bizony szakemberre van szükség. A védőnő, a gyerekorvos nagy valószínűséggel tud segíteni, de rögtön lehet pszichológust, pszichiátert is keresni. Egy családsegítő konzulens is nagy segítség lehet.

Amíg az időpontot megkapja az anya, az alábbi trükköket is kipróbálhatja:

-a friss levegő tényleg segít! A természetes fény segíti a testünket, lelkünket, helyreállítja a melatonin-kortizol egyensúlyt.

-nagyon fontos az alvás minősége. Igen, tudom, kisbaba mellett ez nem olyan könnyen megvalósítható. A koffein kerülése, a képernyő teljes kiiktatása, a korai lefekvés viszont sokat segíthet. Esetleg az éjszakai ébredésekhez segítséget kérni. 5-6 óra egybefüggő alvás már nagy változásokat hozhat.

-érdemes sorstárs-kortárs csoportokat felkeresni. Női csoportok, baba-mama csoportok, jól eshet látni, hogy más is hasonló cipőben jár. (És máris megvan az indok, ami miatt ki KELL menni a lakásból 😉 )

-“JÓ”-segítség megtalálása. A jó segítség olyan, amilyenre a másiknak szüksége van. Van, akinek csak az kell, hogy meghallgassák, van, akinek tanács kell. Van, aki arra vágyik, hogy levihesse egyedül a szemetet, míg valaki figyel a babájára, másnak az a segítség, ha a szemetet viszi le valaki. Ha te vagy az, akinek segítségre van szüksége, próbáld őszintén, és pontosan elmondani, hogy mire vágysz. Ha te vagy az, aki segíteni szeretne, hangolódj kérlek a másikra, és halld meg a kívánságát. Úgy segíts, ahogy NEKI jó, ne úgy, a hogy neked kényelmes.

-aromaterápia, meditáció, jóga…

❓Milyen okok vezethetnek ahhoz, hogy valakinek gyermekágyi depressziója legyen?

-genetika: ha a családban korábban előfordult, nagyobb rá az esély

-korábbi depresszió, szorongás, bántalmazás, trauma

-ha korábban volt már gyermekágyi depressziója valakinek, nagyobb az esélye, hogy a későbbi gyerek(ek) születése után is jelentkezzen

-a komplikációk is növelik a rizikót. Akár a teherbeesés során (pl. lombik), akár a szülés során (szülészeti erőszak, sürgősségi császár), ikerterhesség…

-koraszülés, vagy sérült gyermek érkezése

-ha a babának nehéz temperamentuma van

-szoptatási nehézségek

-…ha a valóság köszönőviszonyban sincs azzal, amit az anya elképzelt, megálmodott…

❓Mit lehet tenni, hogy megelőzzük?

-mindenképpen érdemes átgondolni, hogy milyen lesz az életünk egy kisbabával. Reális ez az elképzelés? Milyen szükségletei vannak a babának? Hogy “működik” egy újszülött?

-Mik a gyermekágyas időszak sajátosságai? Mi történik akkor az anyában? Testileg, lelkileg nagyon megterhelő időszak, érdemes ezt előre tudni, felkészülni.

-átgondolni, hogy kik azok, akikre lehet számítani a gyermekágy során. És nem csak az első 6 hétben. Pontosan, konkrét terveket írni, hogy ki, mikor, hogyan, mivel tud segíteni. (Visszautalnék a fentebb leírt “JÓ”-segítség-re… )

-ha korábban már előfordult depresszió, bántalmazás, trauma, mindenképpen szakember segítségét kérni, hogy kísérje a gyermekágy során az anyát.

Bár a szoptatás 50%-ban csökkenti a gyermekágyi depresszió kialakulását (hisz szopi során oxitocin hormon termelődik, amit boldogsághormon néven is szoktak emlegetni), amennyiben nem sikerül, rizikófaktorrá válik. Emiatt érdemes a szoptatásra is felkészülni. 🤱🏻

…a gyermekágyi depresszió nem csak az anyákat érinti… Apáknál is előfordulhat. 👨‍👧‍👦

Dúlaként a depressziót sem diagnosztizálni, sem kezelni, sem meggyógyítani nem tudom. Az orvosi segítség mellett viszont értő figyelemmel meghallgathatom az érzéseidet, érzelmeidet, segíthetek megtalálni az erősségeidet, kísérhetlek az utadon. Már a várandósság során segíthetek felkészülni arra, hogy sikeres legyen a szoptatás, és hogy mi vár rád, miután hazaviszed a kisbabádat. ❤️

(A képet a mesterséges intelligencia készítette, a kérésemre ☺️)


8 megtekintés0 hozzászólás
  • Erika Csapo

A 24 születésnapom előtt egy hónappal lettem anya. Nem mondhatnám, hogy túl sok tapasztalatom volt a babákkal, az öcsém 6,5 évvel, az unokahúgom 10-el fiatalabb nálam, és nagyjából ennyi gyerek volt körülöttem…


És lett egy kisbabám… :) Nem nagyon emlékszem már mindenre, hogy milyen volt, az idő sokmindent kitörölt az emlékeimből, de nem volt “jó alvó”, az biztos. Valószínűleg amúgy pont úgy viselkedett, ahogy egy normális újszülött, kisgyerek, csak épp ezt én nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen egy gyerek…


Arra viszont emlékszem, amikor a barátnőm, azt kérdezte, hogy “baby blues”-om van-e… “Hogy mim? Nem tudom mi az, de nekem tuti nincs!”-gondoltam magamban, neki csak annyit mondtam, hogy “Dehogy”. Életemben nem hallottam még ezt a kifejezést, de biztos voltam benne, hogy valami pszichóborzalom, és azt jelenti, hogy meghülyültem… :D


…pedig valószínűleg tényleg a Baby blues kellős közepén jártam… A Baby blues a szülés után nem sokkal (napokkal, hetekkel) jelentkezik, levertséggel, hangulatingadozásokkal, fáradtsággal, érzékenységgel, étkezési zavarokkal, gyakori sírással jár… A szülés után a nők hormonháztartása teljesen felborul, azok a hormonok, amikre addig nagy mennyiségben volt szükség, hogy segítsék a várandósságot, és a magzat fejlődését, hirtelen nincs ekkora mértékben szükség, így nem is termelődnek, és ezt bizony megérezzük… (Nagyjából 50-80% körül van az érintett nők száma, így mondhatjuk, hogy meglehetősen gyakori…)


Nem pszichóborzalom, és nem hülyültél meg, ha ilyet tapasztalsz… ;) Anyává válni nem feltétlenül rózsaszín vattacukros csillámpóni a szivárvány alatt…





Ijesztő lehet, ahogy hirtelen ott egy gyerek, és NEKED kell életben tartanod, tőled függ, hogy az igényei, szükségletei ki lesznek-e elégítve, és hogy JÓL lesznek-e kielégítve. Bosszantó lehet, ahogy a környezeted nagy részét csak a baba érdekli, és bár addig mindenki felőled érdeklődött (“Egyben vagytok még??”), hirtelen lehet, hogy a kutya sem kérdezi, meg, hogy TE hogy vagy… Inkább csak azt, hogy jó baba-e a kicsi…

…és nagyon fura lehet, hogy mindenen, TÉNYLEG mindenen képes vagy sírni… Még a joghurt reklámon is… Vagy azon, ahogy szuszog a babád… És milyen kis picike keze van… És nemrég még odabent volt, most meg a karodban tartod… Minden nagyon megható, nagyon szomorú, nagyon bosszantó, nagyon szép lesz. Minden “nagyon” valamilyenné válik, ami érzelmileg megterhelő.


És ez oké… Oké sírni, bosszankodni, és még többet sírni. Nagyon jó, ha van valaki a környezetedben, aki igazán meg tud hallgatni, aki nem akar azonnal megoldásokat kínálni, de jelen van, támogat. Az is jó lehet, ha előre felkészülsz erre a hullámvasútra, és cetlikkel, kártyákkal emlékezteted magad, hogy JÓ vagy, és ez egy ilyen életszakasz. Épp egymást tanuljátok a kisbabáddal, mialatt a hormonjaid táncot járnak a testedben, amit éppen csak most kaptál vissza a bérlődtől, újra be kell laknod, de sok a változás… Az életed a feje tetejére állt, már soha nem lesz olyan, mint azelőtt volt. Nyomokban néha emlékeztethet rá, de ugyanolyan nem lesz. Adj magadnak időt, hogy belerázódj mindebbe.


A baby blues néhány héten belül elmúlik. Ahogy belerázódsz, belerázódtok az új mindennapokba, egy kicsit könnyebb lesz.

(Amennyiben nem múlik el pár héten belül, hanem hosszabb ideig jelen marad, vagy később jelentkeznek hasonló tünetek, kérlek mindenképpen beszélj egy orvossal, védőnővel, szakemberrel, előfordulhat, hogy már nem baby blues-ról van szó, hanem gyermekágyi depresszióról. Erről írok még részletesebben.)


Kérj segítséget a gyerekágy idejére. (És utána is) Segítséget kérni nem szégyen. Nézz körül a barátaid, ismerőseid, rokonaid körében, hogy kit mire tudsz megkérni. Ez nem gyengeség…


A baby blues-t és a gyermekágyat is könnyebb megélni, ha van melletted valaki és ha felkészülsz arra, hogy mi vár(hat) rád. Ha tudod, hogy hogyan működik egy újszülött, mire van szüksége, és milyen lehetőségeid vannak. Dúlaként elkísérlek az anyává válás útján, úgy vagyok melletted, ahogy neked erre szükséged van. Előttem nem kell így-úgy-amúgy viselkedned, kérlek, legyél önmagad. Semmire nincs jó vagy rossz válasz, és előttem nincs hülye kérdés.


Kísérlek és nem vezetlek.

45 megtekintés0 hozzászólás
bottom of page