A szülés közeledtével (vagy akár a pozitív teszt észlelésekor is már) egyre többet gondolnak a kismamák a fájdalomra, ami a szüléssel jár… “Fogom bírni?”, “Mennyire fog fájni?”, “Mit lehet tenni ellene?”.
Az ismeretlentől való félelem még ijesztőbbé teheti a szülést. Nagy a vágy, hogy fájdalommentes legyen az egész.
Mit lehet tenni? Hogy lehet csökkenteni a fájdalmat?
Meg kell ismerni, és össze kell vele barátkozni. Tudom, eléggé abszurdnak hangzik, hogy “barátkozz össze vele” :) Pedig működik… ;)
Sok kultúrában vannak fájdalmas beavatási rítusok. Férfivé, nővé, felnőtté avatás… Nálunk már nem nagyon vannak ilyen hagyományos rituálék (bár kezdenek visszajönni, az első menstruáció megünneplése, a szülésre bocsátó ünnepségek mind ilyenek, igaz, azok fájdalommentesek :) ) A szülés egy természetes beavatási rítus, anyává avatódik a lány. A vajúdás előrehaladtával módosult tudatállapotba kerül a nő, ami a transzállapothoz hasonló, megszűnik a külvilág érzékelése, nem reagál, ha szólnak hozzá, teljesen befelé fordul. Berántja a szülés forgószele, ahonnan egy új nő, az ANYA pördül ki. A bebábozódott hernyó is teljesen átalakul, mielőtt pillangóként újjászületik, a vajúdó is újjászületik. Sokan mondják a kitolási szak előtt, hogy már nem bírják tovább, meg fognak halni… Bizonyos szempontból ez valóban így van, “meghal” a lány, megszületik az anya. (“Meghal" az egygyerekes anya, megszületik a kétgyerekes, és így tovább :) )
A természetes fájdalom megélésének hatására, nagyon sok nő önbizalommal telve jön ki ebből a forgószélből. A szülés után elönti őket a "bármire képes vagyok"-érzés, “Megcsináltam!”, “Legyőztem önmagamat!”, “Képes vagyok rá!”
A természetes beavatási rituálé elérte a hatását :)
De tény, hogy fáj. Mi is fáj ilyenkor, és miért?
A méh izomzata összehúzódik, az alsó része feljebb húzódik, ezáltal kinyílik a méhszáj. Az oxitocyn nevezetű hormon segít, hogy ez a folyamat létrejöjjön. Az oxitocynt szokták boldogsághormonnak is nevezni, joggal. Ez az a hormon, ami akkor termelődik, amikor jól érezzük magunkat, amikor érezzük, hogy szeretnek, és jó helyen vagyunk. Amíg nem érkezik el az idő, hogy a kisbaba megszülessen, a méh nem reagál az oxitocinra, hiába termelődik. Nincs annyi kulcslyuk (receptor) a méh falán, ahol bejuthatna, vajúdáshoz vezető összehúzódásokat okozva. A várandósság kezdetéhez képest a szülés előtti időre százszorosára emelkedik a “kulcslyukak” száma. Emellett a progeszteronszint is gátolja, hogy idő előtt beinduljon a szülés. Az oxitocin (egészséges, élettani várandósság esetén) akkor okoz méhösszehúzódásokat, amikor annak eljön az ideje.
A testünk nagyon okos. A vajúdás elején kevesebb oxitocin termelődik, a fájdalom csak be-beköszön.
Majd emeli az adagot…
Viszont mindeközben természetes fájdalomcsillapítót is termel. Amíg a vajúdó anyuka biztonságban, és szeretve érzi magát, addig ez az egyensúly nagyon jól működik. Nem azt mondom, hogy nem fáj, csak azt, hogy még pont elviselhető.
A folyamatot viszont könnyű kizökkenteni. Elég egy rossz szó, egy csúnya nézés, vagy akár az, hogy máshol folytatódik a vajúdás. Ilyenkor megállhat egy kicsit a vajúdás, ami teljesen normális. Amint a kismama visszatalál önmagához, a békéjéhez, és jól érzi magát, az oxitocin és a fájdalomcsillapító is újra arányosan termelődik.
A félelem, az ijedtség viszont adrenalint termel. Ezt a félelmet okozhatja akár a környezet is, az ijedtséget akár a fájdalom erőssége is. Ilyenkor a fájdalomcsillapító hormon nem tud segíteni, blokkolódik. A fájdalomérzet nagyon erőssé válik.
…és el is érkeztünk végre a címben szereplő “természetes fájdalomcsillapítás” részhez. Mit lehet tenni?
Hagyni magunkat sodródni. Ez a fájdalom JÓ-fájdalom, minden összehúzódással közelebb kerülsz ahhoz, hogy a kezedbe fogd a kisbabádat. Hajótörés esetén sokkal kisebb az esélye a túlélésre annak, aki össze vissza kapálózik, míg aki felfekszik a hullámokra, kisodródik a partra. Feküdj fel a hullámokra, hagyd magad sodródni. A tested megsúgja, hogy hogyan lesz kényelmes neked. Viszont tényleg halkan súgja, figyelni kell rá. Van, aki járkálni szeretne. Van, aki egy labdán rugózna. Van, aki belecsimpaszkodik a kísérőjébe, és úgy engedi bele magát az összehúzódásokba. Van, akinek négykézláb jó. Vagy fekve. Vagy a zuhany alatt. Vagy jól esik egy meleg borogatás. Vagy a derék masszírozása. De az is lehet, hogy egyáltalán nem akarja, hogy bárki is hozzáérjen. Mindenki más, mindenkinek mást súg a teste.
De, ha senki nem beszél bele, ha senki nem piszkálja meg a folyamatot, akkor 80-90%-ban elég csak figyelni, hogy mire is vágysz. Kórházi szülés esetén sokat segíthet, ha viszel magaddal néhány “otthon”-t jelentő dolgot, pl. égősort, elemes mécsest, kispárnát, egy fényképet, plüssállatot. Ha jól érzed magad, a tested oxitocint termel, ami segít a kisbabádnak megszületni.
Ha a kórházban beleszólnak a jól haladó vajúdásba, és mesterséges oxitocint adnak (esetleg azért, mert a kórházba érkezve kicsit megáll a vajúdás, erről írtam fentebb), a fájdalom megváltozik. A test nem tud mit kezdeni a kívülről érkező, mesterséges hormonnal, nem tudja felvenni vele a lépést, nem tud fájdalomcsillapítót adagolni mellé. Ettől a fájdalomtól megijedhet az anyuka, adrenalint termel, még elviselhetetlenebb a fájdalom…
Röviden: A legtermészetesebb fájdalomcsillapító módszer a szülés közben az, hogy biztonságban, és szeretve érzi magát a nő… :)
(Bizonyos esetekben valóban indokolt a mesterséges oxitocin használata. Csodálatos az orvostudomány, hogy van rá lehetőség! A rutinszerű alkalmazása viszont nem segít…)
Comments